Magyar
Solymászatért
A Magyar Solymászkultúráért, Természet-és Ragadozómadár védelemért
BECHTOLD ISTVÁN ALAPÍTVÁNY
Az alapítványunkat a Magyar Solymász Egyesület hozta létre 2012.08.06.-án BECHTOLD ISTVÁN ALAPÍTVÁNY néven.
Elsődleges célja a magyar solymászat, mint szellemi kulturális örökségből fakadó hazai és nemzetközi feladatok ellátásának koordinálása, képviselete a Magyar Solymász Egyesülettel közösen.
Küldetése a szellemi kulturális örökség részét képező magyar solymászat hagyományainak megőrzésével, fenntartásával, fejlesztésével, népszerűsítésével, kapcsolatos tevékenységek támogatása. Továbbá az ezekkel összefüggő tudományos, kutatási, oktatási, ismeretterjesztési, továbbá természetvédelmi, ragadozómadár-védelmi valamint vadászati kultúra színvonalának, társadalmi és szakmai elismertségének emelése, összhangban az EU (Európai Unió), az UNESCO (United Nations Educational Sientific and Cultural Organization) és az IAF (International Association for Falconry and Conservation of Birds of Prey) vonatkozó alapelveivel.
2023.04.23.-tól MAGYAR SOLYMÁSZATÉRT ALAPÍTVÁNY néven folytatjuk munkánkat.
Adataink:
Név: Magyar Solymászatért Alapítvány, a Magyar Solymászkultúráért, Természet-és Ragadozómadár védelemért
Adószám: 18337134-1-41
Nyilvántartási szám: 01-01-0011631
Székhely: 2111 Szada, Gesztenyefa u. 56.
Bankszámlaszám: 10300002-13528994-00014907
Az Alapítvány nyitott, ahhoz bármely bel- és külföldi magánszemély vagy jogi személy csatlakozhat, amennyiben annak céljaival egyetért és anyagi, vagy bármely más módon támogatni kívánja, továbbá saját tevékenységével nem veszélyezteti a magyar solymászati kultúrát, a vadon élő védett és fokozottan védett állatfajokat, más természeti értékeket és természeti területeket.
A kuratórium megbízatása 2025. május 10. napjától 2030. május 10. napjáig szól.
Az Alapító (MSE) háromtagú Felügyelő Bizottságot hozott létre, melynek megbízatása öt évre szól.
Elnök: Molnár Imre
Tagok: Menyhárt Terézia, dr. Szőcs Tímea
A solymászat, mint ma is élő ősi hagyomány a legártalmatlanabb a környezetére, ezért a fennmaradása érdekében egyik legfőbb célunk, hogy minél szélesebb tömeggel tudjuk megismertetni e hagyományápolással együtt járó gondolkodás módot, a környezet és természet védelmének szükségességét.
Solymászat történelme
Nemzetünknek már az eredetmondái is a vadászathoz vezethetőek vissza. Jelen van egyaránt a szakralitásban és a középkorban íródott krónikáinkban.
Az írásbeliség előtti időkből a szájhagyomány két eredetmondánkat – a Turul és a Csodaszarvas legendánkat – megőrizte. Mindkettő, a Turul legenda közvetetten, a Csodaszarvas legendája pedig közvetlenül kapcsolódik a vadászathoz!
https://turul.info/monda/ahonfoglalaslegendaja
foldiutikalauz.hu/a-csodaszarvas-legendaja/
A Turul legenda az Árpád-ház eredetét, illetve Álmos fejedelem születését regéli el. Sokféle forrás igazolja, hogy a turul, a legendák legkiválóbb, szinte földöntúli erényekkel rendelkező solymászmadara.
A solymászat legalább 4000 éves múltra tekint vissza, létezésére a legkorábbi időkből is fennmaradtak bizonyítékok. A gyűjtögető-nomád vadász valahol Belső-Ázsia pusztáin tartott, nevelt és szelídített vadászmadarat, mely ösztönének engedelmeskedve vadászni kezdett majd visszatért az emberhez. Így indult hódító útjára a solymászat.
A magyarság solymászati múltja több, mint ezer évre tekint vissza, hozzá tartozik a magyarságtudathoz, és végig vonult az egész történelmünkön. A honfoglaláskor már egy solymászatot magasan művelő nép jött a Kárpát-medencébe, virágkorát hazánkban az államalapítástól az 1600-as évekig élte. Később már számos feljegyzés, írásos emlékmű, dombormű tanúskodik a Magyarországon virágzó solymászatról, végigvonul a magyar történelmen, királyok, uralkodók űzték, és egészen a 17. századig meghatározó szereppel rendelkezett, de máig fennmaradt Magyarországon.
A legelső európai vadászkönyv, II. Frigyes császár, De artevenandi cum avibus (A madarakkal való vadászat művészetéről) című könyve, 1210. körül a solymászat témakörében íródott.
A középkori solymászat az udvari, lovagi kultúra része, a testedzésnek értelmet adó sport. A kereszténység és a lovagi kultúra terjedésével az udvari solymászat is közelített a nyugati kultúrkörhöz.
A solymászat középkortól a reformkor végéig a királyi udvartól, a főnemességen át, a kisnemesekig, részben a mindennapok gyakorlata, részben reprezentációs és politikai célokat is szolgáló tevékenységet jelentett.
Napjainkban újra egyre fontosabb szerepet tölt be a magyarság kultúrájában. A közösségek a vadászmadarak betanítása, tenyésztése, felnevelése, tradicionális solymászati felszerelések készítése mellett foglalkoznak a történelmi solymászmúlt feltárásával és hagyományainak ápolásával, a solymászati tudás átadásával is.
A solymászat hagyományőrző szerepe vitathatatlan, ismert hagyomány Európában, Ázsiában, a Közel-Keleten, a Kaszpi-tenger vidékén, Észak-Afrikában, Észak- és Dél- Amerikában egyaránt.
A hagyományos vadászati módok közül legnagyobb létszám világszerte a solymászoké, valamint a legrangosabb elismerésben is eddig a solymászat részesült, mint UNESCO kulturális világörökség, és sok országban a nemzeti kulturális örökség része.
Hazánkban 2010-től a Védett Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékén szerepel, 2012-től „A solymászat élő öröksége” címmel, multinacionális felterjesztésként az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján szerepel valamint 2013-tól a HUNGARIKUM kitüntető cím birtokosa is.
A solymászat ismertetése
A solymászat röviden ragadozó madárral történő vadászatot jelent, bővebben egy életformát és az azt élő közösséget, amelynek a középpontjában a solymászat áll. Ide tartozik a ragadozó madarak és a természet szeretete, a vadászat ismerete ugyanúgy, mint a vadászmadarak betanítása, tenyésztése, felnevelése, tradicionális solymászati felszerelések elkészítése, használata, a történelmi solymászmúlt feltárása, a hagyományok ápolása, szemléletformálás és tanítás, a solymászati tudás átadása, solymászati rendezvények szervezése és megtartása, közösségépítés, helyi közösségek bevonása, továbbá a solymászat képviselete hazai és nemzetközi rendezvényeken.
A solymászok egyik legfontosabb célkitűzése, a kultúrák közötti párbeszéd erősítése, a társadalmi tudatformálás révén a természet védelmének és szeretetének megerősítése.
A solymászat, mint hagyományos vadászati mód világszerte reneszánszukat éli. Míg a modern lőfegyverrel vadászók száma világviszonylatban csökken, a solymászatot gyakorlóké folyamatos növekedésben van, tehát részvételi arányuk a világ vadászatában javukra változik. Különlegességük, jobb társadalmi elfogadottságuk folytán, napjaink és a jövő vadászatának jelentős tényezőivé válnak.
A solymászat apáról fiúra öröklődő tudás és hagyomány. A városi ember közvetlen kapcsolata a természettel. A természeti törvények egyértelmű felismerése, és ezek az emberi társadalomban egyre torzuló képének helyes irányba terelése fontos feladat.
A solymász bemutatókon testközelből szerezhetnek az érdeklődők tapasztalatot, információt, a ragadozó madarakról, ellentétben a torz virtuális világ képeivel.
A solymászok a hiedelmekkel ellentétben védik a természetet a ragadozó madarakat. Ebben az esetben nincs nagy terítékű vadászat, ami azt mutatja, hogy a vadonélő lehetséges préda állományra a solymászat nincs hatással. Viszont nap mint nap viszik a sólymokat tréningezni, hogy szárnyas vadásztársuk mozgásigényét kielégítve komfortosan, egészségesen éljen. Tehát ezek az emberek, akik e nemes hagyományt ápolják, járják az erdőt, mezőt, látják a bekövetkező negatív, illetve pozitív változásokat, ahogy az ember a szűkebb és tágabb környezetében hat a természetre. Értik és látják az egyes ember mikro és az ipar, mezőgazdaság makro hatását is, természet körforgását. Közvetlenül tapasztalják a vadvilág, rovarvilág élőhelyeinek szűkülését, a mezőgazdasági, háztartási kemikáliák használatának dominó hatását az élővilágra.
Ez a hagyomány a vallásokon és kultúrákon átívelő kapocs, nem számít a társadalmi ranglétra, a vallási hovatartozás, a nemzetek kultúrája közötti különbség, nemi identitás, a közös érdek a ragadozó madarak védelme és e hagyomány ápolása minden különbségen átível. Célunk a föld távolabbi solymász társadalmát megszólítani, hogy az IAF-hez hasonlóan felhívjuk a figyelmet természetben folyó negatív változásokra. Elvünk, hogy minél több irányból kongatjuk a harangot, annál hangosabb, és a társadalmi gondolkodásra így hatással lehetünk.
A solymász vadászat
- kiemelt jelentőségű a magyar nemzet történetében, mély történelmi gyökerekkel rendelkezik, több ezeréves tudást és kultúrát hordoz;
- az egyik legősibb vadászati mód, ezért a mai vadászat elődjének tekinthető, nélküle a mai vadászati kultúra bemutatása elképzelhetetlen;
- alternatívát jelent a technika minden vívmányát felvonultató vadászati irányzatokkal szemben;
- a solymászat a legkevesebb vadat ejtő vadászati mód, így a vadkímélő követelményeknek messzemenőkig megfelel;
- összhangban működik az állatvédelmi elvekkel, a vadászat során sebzés nem történik, a vad elejtése megegyezik a természetben lezajló eseményekkel;
- a természetszelektáló, önszabályozáshoz hasonlóan segít a gyengébb egyedek selejtezésében;
- természet közeli, a vadnak nagy túlélési esélyt biztosító vadászati mód;
- a korszerű környezettudatos szemlélettel harmonizál, 100%-ban környezetbarát, tevékenysége nem jár semmilyen környezetkárosítással, nem használ fel semmilyen környezetszennyező anyagot, semmiféle mellék vagy végtermék nem keletkezik;
- Európa vadászatának nem elhanyagolható, növekvő arányú részét képezik, Magyarországon, mint hagyományos vadászati mód legális.
Vadászat - solymászat László Gyula, 50 rajz a honfoglalókról. Móra, Budapest, 1982, 49. old. (részlet).
(A felvétel az eredeti akvarellről készült.)
Forrás: Bérces János – Rytkó Roland (2018): Amit a solymászvizsgán tudni kell
https://termeszetvedelem.hu/solymasz-termeszetvedelmi-vizsga/ - Ragadozómadár-fajismeret
Solymászati jelentősége
A sólymok közül Európában a leggyakrabban használt, igen kedvelt solymászmadár. Kiváló vadászati tulajdonságai miatt szárnyasvadra való vadászatnál eredményessége megelőz minden más sólyomfélét. Elsősorban magasan körözéses stílusban vadásznak vele, amikor a fej felett magasan köröző madár az alatta felzavart szárnyasvadat igen sebes zuhanása végén egy erőteljes rúgással lerúgja a levegőből, majd rászáll és ha még él, erős csőrével elroppantja a nyakcsigolyáját. A kisebb madarakat a levegőben megragadja a karmaival és leszáll vele a földre. Gyakorlatoztatásának egyik módja a tollbábúra való vágatás (szatunázás), amit igen hevesen és nagy gyorsasággal végez, a gyakorlott madarak igen kitartóan. A vándorsólyom betanításához hozzátartozik a sapkázás, a madár fejére speciális sólyomsapka rátétele és a záró szíjakkal való rögzítése. A solymászat során betanítható fácánra, fogolyra, récefélékre, galambra, balkáni gerlére, varjúfélékre stb. Régen darvak, kócsagok, gémfélék vadászatára is idomították. Használható lóhátról és gyalogosan is, a vele való solymászatnál vadászeb is alkalmazható, elsősorban a vizslafélék.
Solymászati jelentősége
Régen, főként keleten, az orosz pusztákon, a kirgizeknél kedvelt solymászmadár volt a szirti sas. Ez a kedveltsége napjainkra már átterjedt Európára is, bár jóval szűkebb körben tartják, mint pl. a sólymokat vagy a héjákat. Keleten sokoldalú használati lehetősége és a hosszú élete tette tartását, idomítását kívánatossá. Gyakran apáról fiúra szállt a betanított vadászmadár tulajdonjoga. Betanítható
volt nagyobb madarak vadászatára, de nyúlra, rókára, sakálra, farkasra, őzre, antilopra és más hasonló nagyságú vadra is használható volt. A solymászatból élők számára igen értékes tulajdonság volt ez a sokoldalúság.
Használták gyalogosan és lóhátról is. A magyarságra nem volt igazán jellemző a sassal való solymászat. Manapság Európában főként mezei nyúl vadászatára használják. Tartását korlátozza a nagy helyigénye, a szállítási nehézségek, és a meglehetősen magas beszerzési ára. Ugyanakkor beszerzésénél meggondolandó az a tény, hogy az általa vadászható mezei nyúl tojó héjával is eredményesen pedzhető (megfogatható). A tartási, hasznosítási, bemutatási engedély további feltétele, hogy a solymászmadár természetvédelmi hatósági engedéllyel működő hazai tenyészetből, illetőleg jogszerűen működő külföldi tenyészetből származzon.
Solymászati jelentősége
A héja a múltban és jelenleg is a solymászatra leggyakrabban idomított ragadozó madár. Nagy előnye a sólymokkal szemben a nagyfokú rámenőssége, a változatos zsákmánylistája, a viszonylag könnyű idomíthatósága.
A solymászatra betanított héja rövid távú vadász, ezért kiválóan alkalmas gyalogos solymászatra. A vadászható apróvadak többségének, illetve más lőhető madarak elfogására alkalmazható, pl. fácán, fogoly, üregi nyúl, mezei nyúl (csak tojó héjával), szarka, szajkó, dolmányos varjú stb., ezért igen kedvelt, sokoldalú vadászmadár. Hazánkban csak a törzsalak tenyésztése engedélyezhető solymászati célra.
Solymászati jelentősége
Egyes országokban (pl. Törökországban, Grúziában) igen kedvelt vadászmadár, elsősorban galamb, szarka nagyságig fogathatók vele madarak. Nagyobb méretei miatt általában a tojót idomítják. A héjához hasonlóan, de talán még rámenősebben üldözi a zsákmányát. Hazai solymászati alkalmazása nem túl gyakori annak ellenére, hogy nem igényel nagy kiterjedésű vadászterületet és elhelyezése, tartása is kisebb helyigényű. Idomításánál egyesek nem kesztyűről indítják, hanem marokra fogva dobják a vad után.
Solymászati jelentősége
Minden időkben igen keresett, nagy becsben tartott, különleges vadászmadár volt és az manapság is. A világos színű madarak keresettebbek, mint a sötétebb színűek. Nagytestű madarak elfogására alkalmas (pl. fácán, récefélék, ludak), a régi időkben darvakat, kócsagokat, gémféléket is fogattak velük. Hátránya e fajnak, hogy viszonylag gyakran jelentkezik nála akklimatizációs problémaként a légzőszervi megbetegedés. Az egy évnél tovább tünetmentes madarak már nagy valószínűséggel egészségesek maradnak. Érdekessége, hogy sötétben is kiválóan lát. Magas ára miatt hazánkban csak néhány példányát tartják. Külföldön egyes tenyésztők gyakran próbálkoznak hibridizációjával.
Kerecsensólyommal, vándorsólyommal keresztezve igyekeznek nagyobb solymászértékű egyedeket létrehozni. Magyarországon a jogszabályok nem engedélyezik a fajok keresztezését.
Solymászati jelentősége
Szárnyasvad vadászatára alkalmazható, mind magasan körözésből (anwartból), mind pedig kesztyűről indítva. Támadásainak gyorsasága, hevessége azonban elmarad a vándorsólyométól és eredményessége is bizonytalanabb. Számolni lehet azzal is a solymászaton, hogy más természetes zsákmánya (pl. apró emlős, hüllő, rovar) elvonhatja a figyelmét a felhajtott és sokkal kívánatosabb zsákmányról. A tartási, hasznosítási, bemutatási engedély további feltétele, hogy a solymászmadár természetvédelmi hatósági engedéllyel működő hazai tenyészetből, illetőleg jogszerűen működő külföldi tenyészetből származzon.
SOLYMÁSZ TÁBOR 2025
𝑬́𝒍𝒎𝒆́𝒏𝒚𝒃𝒆𝒔𝒛𝒂́𝒎𝒐𝒍𝒐́ 𝒂 𝑰𝑰. 𝑺𝒐𝒍𝒚𝒎𝒂́𝒔𝒛𝒕𝒂́𝒃𝒐𝒓𝒓𝒐́𝒍
Az idei solymásztábor már az első pillanattól érezhetően különlegesnek ígérkezett: egy hét tele madarakkal, kalandokkal és nevetéssel. Nemcsak a gazdag programkínálat miatt lett emlékezetes, hanem mindenekelőtt annak a 𝟰𝟵 𝗳𝗮𝗻𝘁𝗮𝘀𝘇𝘁𝗶𝗸𝘂𝘀 𝗴𝘆𝗲𝗿𝗲𝗸𝗻𝗲𝗸 köszönhetően, akik megtöltötték élettel és kíváncsisággal a tábort – hiszen amikor ennyi lelkes fiatal összejön, hogy solymászatról, állatokról és kalandokról tanuljon, abból csakis felejthetetlen hét kerekedhet.
Ha a gyerekeket kellene jellemezni, azt mondanánk: 𝗺𝗶𝗻𝘁𝗵𝗮 𝗰𝘀𝗮𝗸 𝘃𝗮́𝗹𝗼𝗴𝗮𝘁𝘁𝘂𝗸 𝘃𝗼𝗹𝗻𝗮 𝗼̋𝗸𝗲𝘁. Az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeztek, sőt voltak köztük Szlovákiából jött fiatalok, és olyanok is, akik Németországban tanulnak, de Magyarországot tekintik hazájuknak. A korosztály széles skálán mozgott – 5-től 15 éves korig –, mégis mindenki aktívan, lelkesedéssel és sok-sok mosollyal vetette bele magát a programokba.
Külön öröm volt látni, hogy ezek a gyerekek nem mindennapi érdeklődést mutattak: okosak, nyitottak, kíváncsiak és tele voltak kérdésekkel. Meglepően érett gondolatokat fogalmaztak meg, sokan pedig már eleve komoly ismeretekkel érkeztek a természet, az állatok vagy éppen a solymászat világáról. Nem volt velük semmi gond – sőt, minden percük le volt kötve, ők pedig minden pillanatot kiélveztek, jókedvvel és energiával kapcsolódva be a közös élményekbe.
𝑨 𝒑𝒓𝒐𝒈𝒓𝒂𝒎𝒐𝒌
A hét nyitánya a 𝗛𝗲𝗿𝗰𝗲𝗴𝗸𝘂́𝘁𝗶 𝗡𝗲𝗺𝘇𝗲𝘁𝗶𝘀𝗲́𝗴𝗶 𝗣𝗶𝗻𝗰𝗲𝗳𝗲𝘀𝘇𝘁𝗶𝘃𝗮́𝗹𝗼𝗻 tartott solymász felvonulás és bemutató volt. A gyerekek büszkén vonultak a madarakkal, és rögtön ünnepi hangulatba hozták az egész csapatot.
Innentől aztán nem volt megállás: minden nap újabb és újabb kaland várt ránk. 𝗠𝗶𝗻𝗱𝗲𝗻 𝗿𝗲𝗴𝗴𝗲𝗹 𝗸𝗼̈𝘇𝗼̈𝘀 𝗿𝗲𝗴𝗴𝗲𝗹𝗶𝘁𝗼𝗿𝗻𝗮́𝘃𝗮𝗹 𝗶𝗻𝗱𝘂𝗹𝘁 – és még erre sem volt kifogás senkinek! Mindenki mosolyogva mozgott együtt, hogy annál nagyobb lendülettel vághassunk bele a programokba.
Az előadásokon belemerültünk a vadászat múltjába, a solymászat hagyományaiba, a madarak tartásába, eszközökbe és idomításba – és közben a gyerekek kérdései sokszor maguk is tovább színesítették a programokat.
Az „𝗔́𝗹𝗹𝗮𝘁𝗶 𝗷𝗼́ 𝗯𝗲𝗺𝘂𝘁𝗮𝘁𝗼́𝗻” bogarakat, rágcsálókat és hüllőket simogattunk, a 𝗣𝗮𝘁𝗮́𝘀 𝗽𝗮𝗷𝘁𝗮́𝘀 során pedig az erdők nagyvadjai kerültek közelebb hozzánk. A 𝗰𝗶𝗿𝗸𝘂𝘀𝘇𝗶 𝗮𝗸𝗿𝗼𝗯𝗮𝘁𝗮́𝗸 óráján rengeteg nevetés kísérte a próbálkozásokat – mindenki kipróbálhatta, milyen érzés artistának lenni.
Nagy izgalmat hozott a „𝗦𝘇𝗮𝗯𝗮𝗱𝘂𝗹𝗼́𝘀𝘇𝗼𝗯𝗮 𝗮 𝘀𝗼𝗹𝘆𝗺𝗮́𝘀𝘇𝗮𝘁 𝗿𝗲𝗷𝘁𝗲𝗹𝗺𝗲𝗶𝘃𝗲𝗹” is, ahol a gyerekeknek tudásra, ügyességre és logikára egyaránt szükségük volt ahhoz, hogy kijussanak.
A nagy nyári hőségben igazi felüdülést jelentett a „𝗦𝘇𝗮́𝗿𝗻𝘆𝗮𝘀 𝗩𝗶𝘇𝗲𝘀𝗻𝗮𝗽” – a pancsolás és a játék közben senki nem maradt szárazon. A madárkedvelőknek külön ajándék volt a 𝗠𝗮𝗱𝗮́𝗿𝘀𝘂𝗹𝗶 𝗲́𝘀 „𝗔 𝗹𝗲𝘃𝗲𝗴𝗼̋ 𝗿𝗮𝗴𝗮𝗱𝗼𝘇𝗼́𝗶”, ahol testközelből ismerhettük meg a papagájokat, baglyokat és más különleges ragadozó madarakat.
A hét során nem maradt el 𝗮 𝗻𝘆𝗼𝗺𝗸𝗲𝗿𝗲𝘀𝗲́𝘀, 𝗮𝘇 𝗮𝗸𝗮𝗱𝗮́𝗹𝘆𝘃𝗲𝗿𝘀𝗲𝗻𝘆, 𝗮 𝗸𝗲́𝘇𝗺𝘂̋𝘃𝗲𝘀𝗸𝗲𝗱𝗲́𝘀, 𝗲́𝘀 𝗺𝗲́𝗴 𝘀𝗮𝗷𝗮́𝘁 𝗸𝗲́𝘀𝘇𝗶́𝘁𝗲́𝘀𝘂̋ 𝘀𝗼𝗹𝘆𝗺𝗮́𝘀𝘇 𝗲𝘀𝘇𝗸𝗼̈𝘇𝗼̈𝗸𝗲𝘁 is haza lehetett vinni. 𝗔𝘇 𝗶́𝗷𝗮́𝘀𝘇𝗮𝘁, 𝗮 𝗸𝘂𝘁𝘆𝗮𝗶𝗱𝗼𝗺𝗶́𝘁𝗮́𝘀, 𝗮 𝗺𝗶𝗻𝗱𝗲𝗻𝗻𝗮𝗽𝗼𝘀 𝗺𝗮𝗱𝗮́𝗿𝗿𝗲𝗽𝗶́𝘁𝗲́𝘀𝗲𝗸, 𝘃𝗮𝗹𝗮𝗺𝗶𝗻𝘁 𝗮 𝗳𝗼𝗰𝗶 𝗲́𝘀 𝗮 𝗵𝗼𝗿𝗴𝗮́𝘀𝘇𝗮𝘁 folyamatos mozgásról és kihívásról gondoskodtak. 𝗔𝘇 𝗲́𝗷𝘀𝘇𝗮𝗸𝗮𝗶 „𝘃𝗮𝗱𝗮́𝘀𝘇𝗮𝘁” pedig a maga titokzatos hangulatával különleges élményt adott: a sötétben figyelhettük meg, hogyan élnek az állatok, amikor mi általában már alszunk.
A hét méltó zárása a 𝘁𝗮́𝗯𝗼𝗿𝘁𝘂̋𝘇 volt. Ének, tánc, zene, nevetés – és mindenki érezte, hogy a rengeteg közös élmény után valódi közösséggé kovácsolódtunk. Az este különleges pillanata volt az ünnepélyes avatás is: a frissen érkezett táborozók 𝘀𝗼𝗹𝘆𝗺𝗮́𝘀𝘇 𝗶𝗻𝗮𝘀𝘀𝗮́, a tavalyi inasok pedig 𝘀𝗼𝗹𝘆𝗺𝗮́𝘀𝘇 𝘀𝗲𝗴𝗲́𝗱𝗱𝗲́ váltak.
𝑨 𝒔𝒐𝒍𝒚𝒎𝒂́𝒔𝒛𝒐𝒌 𝒆́𝒔 𝒂 𝒈𝒐𝒏𝒅𝒐𝒔𝒌𝒐𝒅𝒂́𝒔
A tábor sikeréhez óriási mértékben hozzájárultak 𝗮 𝘀𝗼𝗹𝘆𝗺𝗮́𝘀𝘇𝗼𝗸, akikből több mint húszan – összesen 24-en – fordultak meg rövidebb-hosszabb ideig a programokon. Mindannyian fáradhatatlanul foglalkoztak a gyerekekkel: figyeltek rájuk, válaszoltak minden kérdésükre, és saját szabadidejüket áldozták fel azért, hogy a tábor ennyire különleges legyen.
És persze 𝗻𝗲𝗺 𝗷𝗼̈𝘁𝘁𝗲𝗸 𝘂̈𝗿𝗲𝘀 𝗸𝗲́𝘇𝘇𝗲𝗹: madarakat, kutyákat, sőt még sünit és vadászgörényt is hoztak a gyerekeknek. Emellett gondoskodtak is rólunk – saját maguk készítettek finomságokat, például csörögét és palacsintát, amivel meglepték a gyerekeket. Ráadásul voltak olyan solymásztársaink, akik az egész tábor idejére biztosították a reggeli utánpótlást: a tízórait és az uzsonnát rengeteg szalámival, virslivel, májassal, mézzel és lekvárral látták el, hogy mindig legyen miből falatozni.
𝗔𝘇 𝗼̋ 𝗼𝗱𝗮𝗮𝗱𝗮́𝘀𝘂𝗸, 𝘀𝘇𝗮𝗸𝗲́𝗿𝘁𝗲𝗹𝗺𝘂̈𝗸 𝗲́𝘀 𝘀𝘇𝗲𝗿𝗲𝘁𝗲𝘁𝘁𝗲𝗹𝗷𝗲𝘀 𝗷𝗲𝗹𝗲𝗻𝗹𝗲́𝘁𝘂̈𝗸 𝗻𝗲́𝗹𝗸𝘂̈𝗹 𝗮 𝘁𝗮́𝗯𝗼𝗿 𝗻𝗲𝗺 𝗹𝗲𝘁𝘁 𝘃𝗼𝗹𝗻𝗮 𝘂𝗴𝘆𝗮𝗻𝗮𝘇. Példát mutattak a gyerekeknek figyelemben, kitartásban és közösségi szellemben – ők adták a tábor igazi szívét és lelkét.
A szervezés során mi is nagy hangsúlyt fektettünk a biztonságra és a gondoskodásra: végig volt 𝗲𝗴𝗲́𝘀𝘇𝘀𝗲́𝗴𝘂̈𝗴𝘆𝗶 𝗳𝗲𝗹𝘂̈𝗴𝘆𝗲𝗹𝗲𝘁, így a szülők is nyugodtak lehettek. A nagy melegben külön figyeltünk a 𝗳𝗼𝗹𝘆𝗮𝗱𝗲́𝗸𝗽𝗼́𝘁𝗹𝗮́𝘀𝗿𝗮: vízgép biztosította, hogy mindig legyen friss ivóvíz. A szülők is hozzátették a magukét: 𝗺𝘂𝘀𝘁𝘁𝗮𝗹, 𝗴𝘆𝘂̈𝗺𝗼̈𝗹𝗰𝘀𝗼̈𝗸𝗸𝗲𝗹 𝗲́𝘀 𝗺𝗮́𝘀 𝗳𝗶𝗻𝗼𝗺𝘀𝗮́𝗴𝗼𝗸𝗸𝗮𝗹 kényeztették a gyerekeket.
𝑨 𝒕𝒂́𝒎𝒐𝒈𝒂𝒕𝒐́𝒌 𝒆́𝒔 𝒔𝒆𝒈𝒊́𝒕𝒐̋𝒌
A tábor megvalósulását rengeteg 𝘁𝗮́𝗺𝗼𝗴𝗮𝘁𝗼́ segítette. A legnagyobb köszönet 𝗠𝗮𝗴𝘆𝗮𝗿𝗼𝗿𝘀𝘇𝗮́𝗴 𝗞𝗼𝗿𝗺𝗮́𝗻𝘆𝗮́𝗻𝗮𝗸 jár, amely a 𝗠𝗶𝗻𝗶𝘀𝘇𝘁𝗲𝗿𝗲𝗹𝗻𝗼̈𝗸𝘀𝗲́𝗴𝗲𝗻 keresztül támogatta a programot – ennek köszönhetően több gyermek teljesen 𝗶𝗻𝗴𝘆𝗲𝗻 vehetett részt a táborban.
Az ajándékokhoz nagylelkűen hozzájárult az „𝗘𝗴𝘆 𝗮 𝘁𝗲𝗿𝗺𝗲́𝘀𝘇𝗲𝘁𝘁𝗲𝗹” 𝗰𝘀𝗮𝗽𝗮𝘁𝗮, 𝗮 𝗡𝗶𝗺𝗿𝗼́𝗱 𝗳𝗼̋𝘀𝘇𝗲𝗿𝗸𝗲𝘀𝘇𝘁𝗼̋𝘀𝗲́𝗴𝗲, 𝗮 𝗩𝗮𝗱𝗮́𝘀𝘇𝗸𝗮𝗺𝗮𝗿𝗮, 𝗮 𝗡𝗮𝘁𝘂𝗿𝗮 𝗛𝘂𝗻𝗴𝗮𝗿𝗶𝗰𝗮 𝗔𝗹𝗮𝗽𝗶́𝘁𝘃𝗮́𝗻𝘆, 𝘃𝗮𝗹𝗮𝗺𝗶𝗻𝘁 𝗮 𝗡𝗲𝗺𝘇𝗲𝘁𝗶 𝗕𝘂̋𝗻𝗺𝗲𝗴𝗲𝗹𝗼̋𝘇𝗲́𝘀𝗶 𝗧𝗮𝗻𝗮́𝗰𝘀.
Külön ki kell emelnünk 𝗭𝗮́𝗯𝗼𝗿𝘀𝘇𝗸𝘆 𝗘𝗱𝗲 solymásztársunkat, aki minden gyermeknek készített egy-egy 𝘀𝗼́𝗹𝘆𝗼𝗺𝘀𝗮𝗽𝗸𝗮́𝘁. Ezek nemcsak emlékek, hanem a következő táborban gyakorlati szerepük is lesz: a gyerekek ezeken tanulják majd a madarak sapkázását. A sok élmény mellett akadt egy vidám kívánság is: a gyerekek közül többen kérték, hogy jövőre már solymászkesztyű legyen az ajándék – „és aztán jöhet a madár is!”.
És végül, de nem utolsósorban: 𝗮 𝗵𝗮́𝘁𝘁𝗲́𝗿𝗯𝗲𝗻 𝗱𝗼𝗹𝗴𝗼𝘇𝗼́ 𝘀𝗲𝗴𝗶́𝘁𝗼̋𝗸 nélkül sem valósulhatott volna meg mindez. Külön köszönet jár 𝗥𝗮́𝗸 𝗝𝗼́𝘇𝘀𝗲𝗳 𝗣𝗼𝗹𝗴𝗮́𝗿𝗺𝗲𝘀𝘁𝗲𝗿 𝗨́𝗿𝗻𝗮𝗸 𝗲́𝘀 𝗮 𝗵𝗲𝗿𝗰𝗲𝗴𝗸𝘂́𝘁𝗶 𝗹𝗮𝗸𝗼𝘀𝗼𝗸𝗻𝗮𝗸, hogy befogadtak és segítettek minket, a 𝗥𝗲𝘅-𝗕𝗮𝘂 𝗞𝗳𝘁. 𝗰𝘀𝗮𝗽𝗮𝘁𝗮́𝗻𝗮𝗸, akik segítettek az adminisztrációban, a fuvarozásban és a madarak számára szükséges kerítések építésében. Fontos megemlíteni, hogy nemcsak a külső támogatók álltak mellettünk: az alapítvány maga nemcsak a költségek nagy részét vállalta, hanem 𝗮𝘇 𝗮𝗹𝗮𝗽𝗶́𝘁𝘃𝗮́𝗻𝘆𝗶 𝘁𝗮𝗴𝗼𝗸 𝘃𝗲́𝗴𝗲𝘇𝘁𝗲́𝗸 𝗮 𝗹𝗲𝗴𝗻𝗮𝗴𝘆𝗼𝗯𝗯 𝗺𝘂𝗻𝗸𝗮́𝘁 is, hogy a tábor létrejöhessen. Nekik köszönhető, hogy a szülőkre a lehető legkevesebb teher hárult, és a gyerekek számára ez az élmény valóban mindenki számára elérhetővé vált.
𝑬𝒛 𝒂 𝒉𝒆́𝒕 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒊 𝒌𝒊𝒏𝒄𝒔 𝒗𝒐𝒍𝒕 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒂𝒏𝒏𝒚𝒊𝒖𝒏𝒌𝒏𝒂𝒌: 𝒕𝒆𝒍𝒆 𝒌𝒂𝒍𝒂𝒏𝒅𝒅𝒂𝒍, 𝒏𝒆𝒗𝒆𝒕𝒆́𝒔𝒔𝒆𝒍, 𝒃𝒂𝒓𝒂́𝒕𝒔𝒂́𝒈𝒈𝒂𝒍 𝒆́𝒔 𝒕𝒖𝒅𝒂́𝒔𝒔𝒂𝒍.
A gyerekek nemcsak új dolgokat tanultak, hanem igazi közösséggé kovácsolódtak, és olyan élményekkel tértek haza, amelyekről még sokáig mesélni fognak – egészen a következő táborig, amikor már előkerülnek a sólyomsapkák, és ki tudja… talán tényleg jönnek a kesztyűk is.