Alapítvány

𝑬́𝒍𝒎𝒆́𝒏𝒚𝒃𝒆𝒔𝒛𝒂́𝒎𝒐𝒍𝒐́ 𝒂 𝑰𝑰. 𝑺𝒐𝒍𝒚𝒎𝒂́𝒔𝒛𝒕𝒂́𝒃𝒐𝒓𝒓𝒐́𝒍

Az idei solymásztábor már az első pillanattól érezhetően különlegesnek ígérkezett: egy hét tele madarakkal, kalandokkal és nevetéssel. Nemcsak a gazdag programkínálat miatt lett emlékezetes, hanem mindenekelőtt annak a 𝟰𝟵 𝗳𝗮𝗻𝘁𝗮𝘀𝘇𝘁𝗶𝗸𝘂𝘀 𝗴𝘆𝗲𝗿𝗲𝗸𝗻𝗲𝗸 köszönhetően, akik megtöltötték élettel és kíváncsisággal a tábort – hiszen amikor ennyi lelkes fiatal összejön, hogy solymászatról, állatokról és kalandokról tanuljon, abból csakis felejthetetlen hét kerekedhet.

Ha a gyerekeket kellene jellemezni, azt mondanánk: 𝗺𝗶𝗻𝘁𝗵𝗮 𝗰𝘀𝗮𝗸 𝘃𝗮́𝗹𝗼𝗴𝗮𝘁𝘁𝘂𝗸 𝘃𝗼𝗹𝗻𝗮 𝗼̋𝗸𝗲𝘁. Az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeztek, sőt voltak köztük Szlovákiából jött fiatalok, és olyanok is, akik Németországban tanulnak, de Magyarországot tekintik hazájuknak. A korosztály széles skálán mozgott – 5-től 15 éves korig –, mégis mindenki aktívan, lelkesedéssel és sok-sok mosollyal vetette bele magát a programokba.

Külön öröm volt látni, hogy ezek a gyerekek nem mindennapi érdeklődést mutattak: okosak, nyitottak, kíváncsiak és tele voltak kérdésekkel. Meglepően érett gondolatokat fogalmaztak meg, sokan pedig már eleve komoly ismeretekkel érkeztek a természet, az állatok vagy éppen a solymászat világáról. Nem volt velük semmi gond – sőt, minden percük le volt kötve, ők pedig minden pillanatot kiélveztek, jókedvvel és energiával kapcsolódva be a közös élményekbe.

𝑨 𝒑𝒓𝒐𝒈𝒓𝒂𝒎𝒐𝒌

A hét nyitánya a 𝗛𝗲𝗿𝗰𝗲𝗴𝗸𝘂́𝘁𝗶 𝗡𝗲𝗺𝘇𝗲𝘁𝗶𝘀𝗲́𝗴𝗶 𝗣𝗶𝗻𝗰𝗲𝗳𝗲𝘀𝘇𝘁𝗶𝘃𝗮́𝗹𝗼𝗻 tartott solymász felvonulás és bemutató volt. A gyerekek büszkén vonultak a madarakkal, és rögtön ünnepi hangulatba hozták az egész csapatot.

Innentől aztán nem volt megállás: minden nap újabb és újabb kaland várt ránk. 𝗠𝗶𝗻𝗱𝗲𝗻 𝗿𝗲𝗴𝗴𝗲𝗹 𝗸𝗼̈𝘇𝗼̈𝘀 𝗿𝗲𝗴𝗴𝗲𝗹𝗶𝘁𝗼𝗿𝗻𝗮́𝘃𝗮𝗹 𝗶𝗻𝗱𝘂𝗹𝘁 – és még erre sem volt kifogás senkinek! Mindenki mosolyogva mozgott együtt, hogy annál nagyobb lendülettel vághassunk bele a programokba.

Az előadásokon belemerültünk a vadászat múltjába, a solymászat hagyományaiba, a madarak tartásába, eszközökbe és idomításba – és közben a gyerekek kérdései sokszor maguk is tovább színesítették a programokat.

Az „𝗔́𝗹𝗹𝗮𝘁𝗶 𝗷𝗼́ 𝗯𝗲𝗺𝘂𝘁𝗮𝘁𝗼́𝗻” bogarakat, rágcsálókat és hüllőket simogattunk, a 𝗣𝗮𝘁𝗮́𝘀 𝗽𝗮𝗷𝘁𝗮́𝘀 során pedig az erdők nagyvadjai kerültek közelebb hozzánk. A 𝗰𝗶𝗿𝗸𝘂𝘀𝘇𝗶 𝗮𝗸𝗿𝗼𝗯𝗮𝘁𝗮́𝗸 óráján rengeteg nevetés kísérte a próbálkozásokat – mindenki kipróbálhatta, milyen érzés artistának lenni.

Nagy izgalmat hozott a „𝗦𝘇𝗮𝗯𝗮𝗱𝘂𝗹𝗼́𝘀𝘇𝗼𝗯𝗮 𝗮 𝘀𝗼𝗹𝘆𝗺𝗮́𝘀𝘇𝗮𝘁 𝗿𝗲𝗷𝘁𝗲𝗹𝗺𝗲𝗶𝘃𝗲𝗹” is, ahol a gyerekeknek tudásra, ügyességre és logikára egyaránt szükségük volt ahhoz, hogy kijussanak.

A nagy nyári hőségben igazi felüdülést jelentett a „𝗦𝘇𝗮́𝗿𝗻𝘆𝗮𝘀 𝗩𝗶𝘇𝗲𝘀𝗻𝗮𝗽” – a pancsolás és a játék közben senki nem maradt szárazon. A madárkedvelőknek külön ajándék volt a 𝗠𝗮𝗱𝗮́𝗿𝘀𝘂𝗹𝗶 𝗲́𝘀 „𝗔 𝗹𝗲𝘃𝗲𝗴𝗼̋ 𝗿𝗮𝗴𝗮𝗱𝗼𝘇𝗼́𝗶”, ahol testközelből ismerhettük meg a papagájokat, baglyokat és más különleges ragadozó madarakat.

A hét során nem maradt el 𝗮 𝗻𝘆𝗼𝗺𝗸𝗲𝗿𝗲𝘀𝗲́𝘀, 𝗮𝘇 𝗮𝗸𝗮𝗱𝗮́𝗹𝘆𝘃𝗲𝗿𝘀𝗲𝗻𝘆, 𝗮 𝗸𝗲́𝘇𝗺𝘂̋𝘃𝗲𝘀𝗸𝗲𝗱𝗲́𝘀, 𝗲́𝘀 𝗺𝗲́𝗴 𝘀𝗮𝗷𝗮́𝘁 𝗸𝗲́𝘀𝘇𝗶́𝘁𝗲́𝘀𝘂̋ 𝘀𝗼𝗹𝘆𝗺𝗮́𝘀𝘇 𝗲𝘀𝘇𝗸𝗼̈𝘇𝗼̈𝗸𝗲𝘁 is haza lehetett vinni. 𝗔𝘇 𝗶́𝗷𝗮́𝘀𝘇𝗮𝘁, 𝗮 𝗸𝘂𝘁𝘆𝗮𝗶𝗱𝗼𝗺𝗶́𝘁𝗮́𝘀, 𝗮 𝗺𝗶𝗻𝗱𝗲𝗻𝗻𝗮𝗽𝗼𝘀 𝗺𝗮𝗱𝗮́𝗿𝗿𝗲𝗽𝗶́𝘁𝗲́𝘀𝗲𝗸, 𝘃𝗮𝗹𝗮𝗺𝗶𝗻𝘁 𝗮 𝗳𝗼𝗰𝗶 𝗲́𝘀 𝗮 𝗵𝗼𝗿𝗴𝗮́𝘀𝘇𝗮𝘁 folyamatos mozgásról és kihívásról gondoskodtak. 𝗔𝘇 𝗲́𝗷𝘀𝘇𝗮𝗸𝗮𝗶 „𝘃𝗮𝗱𝗮́𝘀𝘇𝗮𝘁” pedig a maga titokzatos hangulatával különleges élményt adott: a sötétben figyelhettük meg, hogyan élnek az állatok, amikor mi általában már alszunk.

A hét méltó zárása a 𝘁𝗮́𝗯𝗼𝗿𝘁𝘂̋𝘇 volt. Ének, tánc, zene, nevetés – és mindenki érezte, hogy a rengeteg közös élmény után valódi közösséggé kovácsolódtunk. Az este különleges pillanata volt az ünnepélyes avatás is: a frissen érkezett táborozók 𝘀𝗼𝗹𝘆𝗺𝗮́𝘀𝘇 𝗶𝗻𝗮𝘀𝘀𝗮́, a tavalyi inasok pedig 𝘀𝗼𝗹𝘆𝗺𝗮́𝘀𝘇 𝘀𝗲𝗴𝗲́𝗱𝗱𝗲́ váltak.

𝑨 𝒔𝒐𝒍𝒚𝒎𝒂́𝒔𝒛𝒐𝒌 𝒆́𝒔 𝒂 𝒈𝒐𝒏𝒅𝒐𝒔𝒌𝒐𝒅𝒂́𝒔

A tábor sikeréhez óriási mértékben hozzájárultak 𝗮 𝘀𝗼𝗹𝘆𝗺𝗮́𝘀𝘇𝗼𝗸, akikből több mint húszan – összesen 24-en – fordultak meg rövidebb-hosszabb ideig a programokon. Mindannyian fáradhatatlanul foglalkoztak a gyerekekkel: figyeltek rájuk, válaszoltak minden kérdésükre, és saját szabadidejüket áldozták fel azért, hogy a tábor ennyire különleges legyen.

És persze 𝗻𝗲𝗺 𝗷𝗼̈𝘁𝘁𝗲𝗸 𝘂̈𝗿𝗲𝘀 𝗸𝗲́𝘇𝘇𝗲𝗹: madarakat, kutyákat, sőt még sünit és vadászgörényt is hoztak a gyerekeknek. Emellett gondoskodtak is rólunk – saját maguk készítettek finomságokat, például csörögét és palacsintát, amivel meglepték a gyerekeket. Ráadásul voltak olyan solymásztársaink, akik az egész tábor idejére biztosították a reggeli utánpótlást: a tízórait és az uzsonnát rengeteg szalámival, virslivel, májassal, mézzel és lekvárral látták el, hogy mindig legyen miből falatozni.

𝗔𝘇 𝗼̋ 𝗼𝗱𝗮𝗮𝗱𝗮́𝘀𝘂𝗸, 𝘀𝘇𝗮𝗸𝗲́𝗿𝘁𝗲𝗹𝗺𝘂̈𝗸 𝗲́𝘀 𝘀𝘇𝗲𝗿𝗲𝘁𝗲𝘁𝘁𝗲𝗹𝗷𝗲𝘀 𝗷𝗲𝗹𝗲𝗻𝗹𝗲́𝘁𝘂̈𝗸 𝗻𝗲́𝗹𝗸𝘂̈𝗹 𝗮 𝘁𝗮́𝗯𝗼𝗿 𝗻𝗲𝗺 𝗹𝗲𝘁𝘁 𝘃𝗼𝗹𝗻𝗮 𝘂𝗴𝘆𝗮𝗻𝗮𝘇. Példát mutattak a gyerekeknek figyelemben, kitartásban és közösségi szellemben – ők adták a tábor igazi szívét és lelkét.

A szervezés során mi is nagy hangsúlyt fektettünk a biztonságra és a gondoskodásra: végig volt 𝗲𝗴𝗲́𝘀𝘇𝘀𝗲́𝗴𝘂̈𝗴𝘆𝗶 𝗳𝗲𝗹𝘂̈𝗴𝘆𝗲𝗹𝗲𝘁, így a szülők is nyugodtak lehettek. A nagy melegben külön figyeltünk a 𝗳𝗼𝗹𝘆𝗮𝗱𝗲́𝗸𝗽𝗼́𝘁𝗹𝗮́𝘀𝗿𝗮: vízgép biztosította, hogy mindig legyen friss ivóvíz. A szülők is hozzátették a magukét: 𝗺𝘂𝘀𝘁𝘁𝗮𝗹, 𝗴𝘆𝘂̈𝗺𝗼̈𝗹𝗰𝘀𝗼̈𝗸𝗸𝗲𝗹 𝗲́𝘀 𝗺𝗮́𝘀 𝗳𝗶𝗻𝗼𝗺𝘀𝗮́𝗴𝗼𝗸𝗸𝗮𝗹 kényeztették a gyerekeket.

𝑨 𝒕𝒂́𝒎𝒐𝒈𝒂𝒕𝒐́𝒌 𝒆́𝒔 𝒔𝒆𝒈𝒊́𝒕𝒐̋𝒌

A tábor megvalósulását rengeteg 𝘁𝗮́𝗺𝗼𝗴𝗮𝘁𝗼́ segítette. A legnagyobb köszönet 𝗠𝗮𝗴𝘆𝗮𝗿𝗼𝗿𝘀𝘇𝗮́𝗴 𝗞𝗼𝗿𝗺𝗮́𝗻𝘆𝗮́𝗻𝗮𝗸 jár, amely a 𝗠𝗶𝗻𝗶𝘀𝘇𝘁𝗲𝗿𝗲𝗹𝗻𝗼̈𝗸𝘀𝗲́𝗴𝗲𝗻 keresztül támogatta a programot – ennek köszönhetően több gyermek teljesen 𝗶𝗻𝗴𝘆𝗲𝗻 vehetett részt a táborban.

Az ajándékokhoz nagylelkűen hozzájárult az „𝗘𝗴𝘆 𝗮 𝘁𝗲𝗿𝗺𝗲́𝘀𝘇𝗲𝘁𝘁𝗲𝗹” 𝗰𝘀𝗮𝗽𝗮𝘁𝗮, 𝗮 𝗡𝗶𝗺𝗿𝗼́𝗱 𝗳𝗼̋𝘀𝘇𝗲𝗿𝗸𝗲𝘀𝘇𝘁𝗼̋𝘀𝗲́𝗴𝗲, 𝗮 𝗩𝗮𝗱𝗮́𝘀𝘇𝗸𝗮𝗺𝗮𝗿𝗮, 𝗮 𝗡𝗮𝘁𝘂𝗿𝗮 𝗛𝘂𝗻𝗴𝗮𝗿𝗶𝗰𝗮 𝗔𝗹𝗮𝗽𝗶́𝘁𝘃𝗮́𝗻𝘆, 𝘃𝗮𝗹𝗮𝗺𝗶𝗻𝘁 𝗮 𝗡𝗲𝗺𝘇𝗲𝘁𝗶 𝗕𝘂̋𝗻𝗺𝗲𝗴𝗲𝗹𝗼̋𝘇𝗲́𝘀𝗶 𝗧𝗮𝗻𝗮́𝗰𝘀.

Külön ki kell emelnünk 𝗭𝗮́𝗯𝗼𝗿𝘀𝘇𝗸𝘆 𝗘𝗱𝗲 solymásztársunkat, aki minden gyermeknek készített egy-egy 𝘀𝗼́𝗹𝘆𝗼𝗺𝘀𝗮𝗽𝗸𝗮́𝘁. Ezek nemcsak emlékek, hanem a következő táborban gyakorlati szerepük is lesz: a gyerekek ezeken tanulják majd a madarak sapkázását. A sok élmény mellett akadt egy vidám kívánság is: a gyerekek közül többen kérték, hogy jövőre már solymászkesztyű legyen az ajándék – „és aztán jöhet a madár is!”.

És végül, de nem utolsósorban: 𝗮 𝗵𝗮́𝘁𝘁𝗲́𝗿𝗯𝗲𝗻 𝗱𝗼𝗹𝗴𝗼𝘇𝗼́ 𝘀𝗲𝗴𝗶́𝘁𝗼̋𝗸 nélkül sem valósulhatott volna meg mindez. Külön köszönet jár 𝗥𝗮́𝗸 𝗝𝗼́𝘇𝘀𝗲𝗳 𝗣𝗼𝗹𝗴𝗮́𝗿𝗺𝗲𝘀𝘁𝗲𝗿 𝗨́𝗿𝗻𝗮𝗸 𝗲́𝘀 𝗮 𝗵𝗲𝗿𝗰𝗲𝗴𝗸𝘂́𝘁𝗶 𝗹𝗮𝗸𝗼𝘀𝗼𝗸𝗻𝗮𝗸, hogy befogadtak és segítettek minket, a 𝗥𝗲𝘅-𝗕𝗮𝘂 𝗞𝗳𝘁. 𝗰𝘀𝗮𝗽𝗮𝘁𝗮́𝗻𝗮𝗸, akik segítettek az adminisztrációban, a fuvarozásban és a madarak számára szükséges kerítések építésében. Fontos megemlíteni, hogy nemcsak a külső támogatók álltak mellettünk: az alapítvány maga nemcsak a költségek nagy részét vállalta, hanem 𝗮𝘇 𝗮𝗹𝗮𝗽𝗶́𝘁𝘃𝗮́𝗻𝘆𝗶 𝘁𝗮𝗴𝗼𝗸 𝘃𝗲́𝗴𝗲𝘇𝘁𝗲́𝗸 𝗮 𝗹𝗲𝗴𝗻𝗮𝗴𝘆𝗼𝗯𝗯 𝗺𝘂𝗻𝗸𝗮́𝘁 is, hogy a tábor létrejöhessen. Nekik köszönhető, hogy a szülőkre a lehető legkevesebb teher hárult, és a gyerekek számára ez az élmény valóban mindenki számára elérhetővé vált.

𝑬𝒛 𝒂 𝒉𝒆́𝒕 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒊 𝒌𝒊𝒏𝒄𝒔 𝒗𝒐𝒍𝒕 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒂𝒏𝒏𝒚𝒊𝒖𝒏𝒌𝒏𝒂𝒌: 𝒕𝒆𝒍𝒆 𝒌𝒂𝒍𝒂𝒏𝒅𝒅𝒂𝒍, 𝒏𝒆𝒗𝒆𝒕𝒆́𝒔𝒔𝒆𝒍, 𝒃𝒂𝒓𝒂́𝒕𝒔𝒂́𝒈𝒈𝒂𝒍 𝒆́𝒔 𝒕𝒖𝒅𝒂́𝒔𝒔𝒂𝒍.

A gyerekek nemcsak új dolgokat tanultak, hanem igazi közösséggé kovácsolódtak, és olyan élményekkel tértek haza, amelyekről még sokáig mesélni fognak – egészen a következő táborig, amikor már előkerülnek a sólyomsapkák, és ki tudja… talán tényleg jönnek a kesztyűk is.